Két és fél hónapja írom a blogot. Mostanában egyre több ötletem van,próbálok egyre többet írni és lassan bele is jövök a dologba.
Úgy érzem ideje végre rendesen bemutatkozni.
Hozzatok nasit!
1994. augusztus 24-én születtem. Bár személyiségemet tekintve inkább vagyok oroszlán,mint szűz.
Édesanyám pedagógus,édesapám pedig vízügyi szakember. Semmi extra,rendes,normális család vagyunk. Van egy öcsém,aki egyik pillanatról a másikra fél fejjel magasabb lett nálam. És még nőni fog. Én meg 172 centi magas vagyok.
Soha életemben nem voltam vékony,ezt dobta a gép,ilyen a genetikám. Ruhavásárlásnál nagyon irigy vagyok a normális testalkatú lányokra. Világ életemben széles háttal léteztem,már nem zavar.
A középiskolás éveimet utáltam,nem igazán találtam a helyem 30 lány között. Vannak persze barátaim,akiket sosem ismerek meg,ha nem leszünk osztálytársak vagy kerülünk egy iskolába,de kevés. Nem is baj.
30 lány összezárva a kamaszkora közepén. TE JÓ ÉG!
Mivel pedagógia tagozatosak voltunk,nem is számítottam másra. Nem vártam normális fiúkat osztálytársnak,akik óvobácsinak akarnak tanulni.
Négy évig tanultam pedagógiát,jártam rendesen hospitálni iskolába,óvodába. Szerettem. Ha összevont szakmai tantárgyakból érettségizem,az egyetemen tehettem volna különbözeti vizsgát,ha úgy van.
De nem úgy volt. Leérettségiztem szépen, a szokásos földrajz/informatika helyett biológiából és emelt töriből,hogy felvegyenek osztatlan tanári képzésre,töri szakra. Valamit majd csak választok mellé,gondoltam. De nem,mivel az osztatlan tanári képzést eltörölték abban az évben levelezőről és mivel utálok iskolapadban ülni,így más alternatíva után kellett néznem. 
Elmentem dolgozni. Dolgoztam a WWF-nél. Szerettem,de éhen halni sem tudtam volna abból a pénzből.
Aztán dolgoztam egy másik cégnél. Belső minőség ellenőr voltam,és a minisztériumnak szánt pályázati anyagokat kellett sokszázmillió százalékosan rendbe tennem és felügyelnem. Ezt is szerettem,nem unatkoztam soha.
A projekt végével azonban nem volt maradásom,és új munkahely után kellett néznem. Így kerültem ahhoz a céghez,ahol most dolgozom.
Így lettem leendő tanár néniből logisztikai ügyintéző.
Én,aki utálom az értetlen embereket,naponta több,mint 50 értetlen emberrel találkozom. Ennek több,mint a fele nem beszél magyarul,de erős a gyanúm,hogy sokszor még az anyanyelvén sem. Aztán itt vagyok én,aki 14 évig tanult németül B2-es szinten vágtam a nyelvet. De hát a kamionsofőr nem érti,így nagyon egyszerű,tőmondatokban kommunikálok velük. Ettől ideges leszek,mert értse meg,főleg,ha még mutogatom is hozzá,hogy mit kell csinálnia a papírokkal. Angolul sem más a helyzet.
Szeretem csinálni,amit csinálok,de nem bírom elviselni a sofőröket. Egy olyan helyen kéne dolgoznom,ahol csak én vagyok egész nap az irodában és csak e-mailen keresztül kommunikálhatok.
Az állandó idegbaj levezetésére találtam ki magamnak,hogy blogolni fogok. Eddig úgy néz ki,hogy működik,már nem jövök haza a Mimihez ordítva. Vagy csak nagyon ritkán. A Mimire később visszatérek.
Maradjunk a sofőröknél. Tavaly nyáron ültem az irodában este 8 körül. Hallgattam a kis zenémet, élő Arch Enemy koncertfelvétel. Imádom. Bejön "Géza" , a sárga-kék fuvarosvállalat sofőrje,jelentkezik belföldi rakodásra. Lefutottam vele a szokásos köröket,és ameddig vártuk a raktáros kollégát,meg a rámpaszám infoját, "Géza" elrettent tekintettel kérdezte meg tőlem,hogy "egy ilyen szép lány,mint én hogy hallgathat sátánista zenét?" Én meg csak "WHAT?". Na mindegy,gondoltam ne firtassuk. De "Géza" csak firtatta. Jött a kérdés,hogy szoktam-e kecskét áldozni,lógnak-e lófejek a szobám falán és miért nem nézek ki csúnyán?
Nem értettem "Gézát",pedig látszott rajta,hogy teljesen komolyan gondolja. "Géza" úgy látszik teljesen tudatlan volt,de már megszoktam.
Amikor elkezdtem blogolni,megkaptam,hogy az olyan lányok,mint én nem szoktak beauty blogot vezetni. Hát jó.
Én teljesen jól összetudom egyeztetni a beauty blogom meg a "kecske áldozást".
És azóta is ilyen "Gézákkal" találkozom mindennap, de lassan túlteszem magam rajtuk,mert a munkám más részeit szeretem.
Térjünk vissza a Mimire. A Mimi a Szerelmem, és ez a fedőneve ebben a kapcsolatban. Másfél éve vagyunk együtt, de olyan,mintha egész életünkben ismertük volna egymást. Szuper érzés.
A Mimi hangmester lesz nem sokára, nagyon nagy érzéke van a zenéhez, nagyon szeretem nézni és hallgatni,amikor ilyen hangtechnikai dolgokról magyaráz. Olyan aranyos. 15 hónappal fiatalabb nálam,ami nagyon furcsa volt az elején,mert mindig sokkal idősebb palikat szedtem össze,persze sikertelenül. Kijelenthetem,hogy a Mimi az első működőképes kapcsolatom.
Még májusfát is állított nekem. 
Shena kutyánkat december 6-án hozta a Mikulás. Tündéri pofa,keverék kutyus,imádjuk. Nem egyszerű eset,de hát mi ketten sem vagyunk azok,miért választanánk magunknak egy szófogadó kutyát.
Tele van élettel,néha túlságosan is. Mindenevő. Műanyag,fa,papucs,papír,cigi csikk,béka,mikulásvirág...bármi jöhet. Utóbbitól múltkor nagyon beteg volt,mérgező. Én egyébként csak csimbóknak hívom.
Winston nyuszit 2014 áprilisában hoztam haza magammal. Lógófülű mini törpenyúl. A családom szerint pörköltnek való,de imádják. Csokoládé barna és a kis tappancsai bézssínűek. Rettenetesen rossz ő is,mindig is az volt. Nem tudok rá haragudni,akárhányszor letolom,ha rosszat csinál,utána mindig megszeretgetem... Fedőneve szaros.
Személyiségemet tekintve sosem voltam egyszerű. Sokszor nagyon másképp látom a dolgokat,mint mások,ettől pedig mindig rosszul érzem magam. Nem igazán találom a helyem sokszor, utálom a tömeget és a büdös embereket,hajlamos vagyok pánikrohamokra, és hirtelen vagyok. Hangosan beszélek,mert hangos a hangom és ne akarja megnézni senki,hogy milyen,amikor igazán haragszom valakire. Rettenetesen sokat vagyok képes beszélni,mégis nehezen illeszkedem be új társaságba. Úgy gondolom,hogy elég jó az emberismeretem,így sajnos ha valaki elvágja magát nálam az első 5 percben,az úgy is marad egy életre.
Anyukám mindig azt mondja,hogy nagyon megosztó vagyok. Vagy nagyon szeretnek az emberek,vagy nagyon utálnak. Igaza van,tapasztalom.
Imádom a feketét,igazából nem szoktam kecskét áldozni sem,sőt,még talpig feketében sem nézek ki furán.
